A középkorban minden település a nap helyi járását vette alapul az időméréshez. A nagyobb városokban ezt napórával vagy más eszközzel (homokóra, gyertyaóra) próbálták pontosan követni, a kisebb falvakban pedig nagyjából akkor lett dél, amikor a kántor úgy döntött.
1675-ben az angliai Greenwichben II. Károly parancsára megépítették a királyi obszervatóriumot, hogy segítsen a hajósoknak a navigálásban. Az obszervatóriummal együtt megszületett a greenwichi középidő (Greenwich Mean Time, GMT) fogalma is.
Az első időzónára 1847 decemberéig kellett várni: brit vasúttársaságok ekkor kezdtek el a greenwichi idő szerint járni. Öt évvel később az obszervatóriumból először továbbítottak időadatokat távírón, és innentől nem volt megállás: 1855-ben már gyakorlatilag egész Anglia GMT-t használt (bár ezt csak 1880-ban tették hivatalossá).
Az egységes időzónák bevezetésének gondolatát 1858-ban vetette fel egy olasz matematikus, Quirico Filopanti, de a kanadai Sandford Fleming volt az, aki évtizedekkel később kidolgozta a mai rendszer alapjait, amit az 1884 októberében megrendezett Nemzetközi Meridián Konferencián, több jelentős módosítással, elfogadtak.
A Greenwichen áthaladó hosszúsági kört jelölték ki nulla foknak, azaz kezdő meridiánnak, az ehhez tartozó idő a már korábban megalkotott GMT lett. Rögzítették azt is, hogy a Csendes-óceánt átszelő 180 fokos hosszúsági körnél legyen a dátumválasztó vonal, amitől keletre tegnap van, tőle nyugatra viszont ma.
Az időmérés és az időzónák témája szinte kimeríthetetlen… A következő kvízben hét érdekességre kérdezünk rá. Kellemes időtöltést!
Források: Időzóna – Wikipedia, Negyven időzóna alatt a Föld körül, Egyezményes koordinált világidő