Gyümölcskosár – igaz vagy hamis?

A kivi valóban Kínából származik, Dél-Kína nemzeti gyümölcse. A halhatatlanság gyümölcsének viszont nem ezt, hanem az őszibarackot tartják.

A legenda szerint Hszi-vang-munak, a Jáde-hegy istennőjének kertjében nőnek a halhatatlanság barackfái, amelyek 3000 évenként teremnek, és gyümölcsükből készül a halhatatlanság elixírje. Sou-hszing, a hosszú élet istene is őszibarackból született.

Az avokádó vízigénye a termesztési sajátosságainak köszönhető. A gyümölcs fejlődéséhez és a fa megfelelő növekedéséhez nagy mennyiségű víz szükséges. A vízigényesség fő okai:

• Mély gyökérrendszer: Az avokádófák gyökerei nagy vízmennyiséget igényelnek, hogy megfelelően táplálják a gyümölcsöt és a lombozatot.
• Meleg klíma: Az avokádót elsősorban meleg, száraz éghajlatú régiókban termesztik, ahol kevés a természetes csapadék, ezért öntözésre van szükség.
• Hosszú növekedési idő: Az avokádó gyümölcsének fejlődése hónapokig tart, ezalatt a növény folyamatos vízellátást igényel.

1 kilogramm avokádó előállításához akár 2000 liter víz is szükséges lehet, ami különösen a száraz régiókban jelentős környezeti terhelést okoz.

A füge virágai különlegesek, mert nem kívül, hanem a gyümölcsnek látszó szikónium belsejében fejlődnek. Ezek apró, rejtett virágok, amelyek hagyományos értelemben nem nyílnak ki.

A füge beporzását a fügedarázs végzi. A darázs egy apró nyíláson keresztül behatol a füge belsejébe, ahol megtermékenyíti a virágokat, miközben saját petéit is elhelyezi. Ez a folyamat egy tökéletes szimbiózis, hiszen a füge a darázs segítségével fejlődik gyümölccsé, míg a darázs számára a füge biztosítja a szaporodási helyet.

A 17. századi Európában az ananász az egyik legnagyobb luxuscikknek számított. A gyarmatokon felfedezett egzotikus gyümölcs a gazdagság és a társadalmi rang jelképévé vált, mivel termesztése és szállítása rendkívül költséges volt. Az ananászt gyakran nem fogyasztották el, hanem dísztárgyként állították ki ünnepségeken, lakomákon, hogy a házigazda vagyonát és tekintélyét hirdesse. A nemesek olykor kölcsönadták vagy bérbe adták az ananászt, hogy mások is büszkélkedhessenek vele. Egyetlen ananász értéke akkoriban olyan magas volt, hogy a köznép számára teljesen elérhetetlen maradt.