Hét kérdés a kukoricáról – igaz vagy hamis?

A kukorica Amerikában őshonos, Európába Kolumbusz közvetítésével került. Onnan a 16. században a spanyol, portugál kereskedők vitték, terjesztették el Ázsiába, Afrikába. A hollandok, angolok kezdték termeszteni később Ausztráliában.

A kukorica egy háziasított növény, önmagában szaporodásra képtelen. Magjai nagyméretűek és túl sok van belőlük, ezért a lehulló magvakból kikelő csírák egymást fojtják meg. A termesztett kukorica minden ma létező fajtáját emberi tevékenység (nemesítés) hozta létre.

A kukoricához hasonló elnevezés használatos pl. az ausztriai német, a lengyel, a cseh és az orosz nyelvben is. A tengeri a tengeri búza rövidülése, korábban az indiai búza, szerecsenbúza is elterjedt megnevezés volt.

Hazánkban közel 90%-ban takarmányozásra használjuk fel a kukoricát. Nagy mennyiségben hasznosítják a baromfi- és sertéstenyésztésben, de kiegészítő abrakként a kérődző állatok takarmányozásában is szerepet kap. Közvetlen emberi fogyasztásra a megtermelt kukoricának kb. 3%-a kerül.

A pattogatott kukorica szorosan kapcsolódik az amerikai indiánok több ezer éves történelméhez: Peru keleti részén például ősi sírokban is találtak pattogatottkukorica-maradványokat

Vodka bármilyen, keményítőben vagy cukorban gazdag alapanyagból készíthető, például kukoricából. A whiskey olyan égetett szesz, amely gabona erjesztésével és lepárlásával, majd fahordóban való érlelésével készül; a felhasznált gabonák egyike a kukorica. A kukoricát gríz vagy dara formában használják a sörkészítéshez. A kukoricás sörök alacsonyabb alkoholtartalmúak és édesebb ízűek. A legismertebb a mexikói Coronita.

Kukorica Jancsit egy kukoricaföldön találták, árva gyermek, ezért nevezték el így. A történet során hősiességével kiérdemli a János vitéz nevet.